I.fejezet 1 rész

A városban hülyültünk szokásosan. A jégpályát néztük rajta gyerekeket, vagy épp velünk egykorúakat.Sok esést látunk amiken felnevetünk :) Hannah és Viky beszélgettek valamin nem igazán figyeltem, elgondolkodtam apróságokon. Tudjátok nem tudom mit csináljak már mindent csináltam jó azért nem de akkor is nincs ötletem négy hónapja minden pénteken itt vagyunk bent jó persze megéri mert Amy (Amanda) is ezzel a busszal jön aj nem tudom mit csináljak, hogy végre észre vegyen...
-Napsi valami baj van? -jött oda hozzám Viky
-Nem csak... -hallgattam el. -Tudod nem látom értelmét, hogy folytassam...
-Nézd higgy-benne ma jobb lesz látni fog téged s észre vesz.-nyugtatott meg
-Ha én ilyen leszek lökjetek ki az ötvenedik emeletről kérlek.-röhögött Hannah. Tőle ezt már megszoktam végül is mást nem is tud. Viccre veszi az egészet s fogalma sincs ezzel mennyire bánt. De nem számít.
-Hannah kérlek..-kezdett bele Viky de félbeszakítottam.
-Ne igaza van gyerekes vagyok.-hallgattam el.... Mély levegőt vettem s továbbmentünk. Beültünk a cukrászdába. Hannah puncs desszertet kért. Viky Mignont. S én is egy puncs desszertet. Lassan  
elfogyasztottuk majd még beszélgetünk erről arról de inkább csak ők ketten én a telefonomat bújtam. 
Össze raktuk a tányérokat majd lassan elindultunk a pályaudvarra. Leültünk szokásos helyünkre. Oh de előtte még elmentünk bevásárolni. Ez úgy nézett ki, hogy vettünk max két darab zacskós chipszett.S vissza mentünk a szokásos helyünkre. Hannah valami zenét rakott be amolyan majd engem idegesít. De most nem, nem igazán volt hangulatom az zenéjéhez. Nem vette észre így végül belegondolva miért érezzem magam rosszul? Nem történt semmi  És akkor nekilátunk mindhárman a padon ülve ide oda dülöngélve... Majd megtörtént az amitől én négy hónapja féltem.... A pad felborult velünk együtt...
-Te állat!! -röhögött Viky
-Én??-nyerített Hannah mindenki minket nézett remek életem legjobb pillanata volt.....
-Mindketten azok vagytok! -nevettem majd nehezen fellátunk s  vissza ültünk csak nevettünk egymáson mint akik nem normálisak na de teszem fel nem is vagyunk azok. Lassan öt óra hamarosan beér Amy is. Ekkor a busz fordult be majd lassan megállt mellettünk. S Amy leszállt  majd utána Roxy is (Amy és Hannah volt osztálytársa) Majd igen Ő is leszállt s rám nézett s mosolygott Harry észre vett!!! Úristen nem tudtam merre forduljak merre nézek vagy mit csináljak Majd Amyhez ment. Beszélgettek valamin majd ideindultak mindhárman..... (Amy, Harry, Roxy) úristen már szinte rángattam Viky kezét, hogy menjünk innen... Hannah csak mosolygott.
-Nézd a jobbik oldalát. Legalább tudja, hogy létezel.-azzal fogta magát s odament Amyhez s neki álltak beszélgetni Viky is csatlakozott csak én maradtam egyedül ami annyit tesz, hogy csak álltam s néztem ki a fejemből.... míg egy mély hangot hallottam felnéztem és két zöld szempár nézett rám.
-Szia. Harry vagyok.-mosolygott
-S-szia Napsi. -mosolyogtam én is. Mintha valami beütésem lenne de komolyan istenem el sem tudom hinni  végre négy hónap után észre vett s köszönt van értelme az életemnek.
-Napsi ha nem baj akkor mi megyünk ti érezzétek jól magatokat.-majd egy mosoly kíséretében távoztak... S akkor esett csak le , hogy engem itt hagytak Vele egyedül. Lassan felemelte a táskáját majd rám nézett.
-Elkísérsz?..............



Sziasztok hát meghoztam az elsőő részt!! :) Remélem tetszett :)