Story Of MY Life Gabriella and Harry

2014. február 17., hétfő

4.rész Baleset......Melleted vagyok ♥

Sziasztok először is igen megint itt vagyok :) Remélem ez a rész is tetszeni fog... picit magam alatt vagyok ezért ez a rész ilyen nem is tudom milyenre sikerült mondjátok meg ti :) Kicsit rövid lett sajnálom :( De sokk képpel bőőővittem :D


-Nem bántottál meg csak megijedtem. De nem fontos.-a szívem összeszorult
-Kérlek légy velem....Most s mindig..... Légy a barátnőm..... Szükségem van rád..... -nem hittem volna, hogy egyszer így érzek majd egy lány iránt egyszerűen ő a tökéletes számomra ............




Napsi  szemszöge...
Hogy mi?? Én? Akaratlanul is a nyakába ugrottam nem tudtam magam türtőztetni.. Soha sem gondoltam volna, hogy egy ilyen fiú mint Harry így fog gondolni rólam...
-Akkor ez egy igen lenne? -mosolygott..
-Igen. -s egy puszit nyomot arcomra. Szívem egyre jobban kezdet dobogni  el sem tudom mondani, hogy akkor abban a percben mit is éreztem.. Boldog voltam  hisz végre az a fiú akiért mindent megtennék végre itt van velem...
-Remélem pénteken itt fogsz várni..-hát észre vette? Tudta? -Igen láttalak minden pénteken  mosolyogni, mikor kiálltátok, hogy Harry...-itt elvörösödtem -Tudtam, hogy te más vagy mint a többi lány.. -majd magához ölelt. És dobpergés megcsináltuk életünk első közös képét. Ami nekem iszonyatosan tetszik Azonnal be állítottam háttérnek azon kívül Viberen háttérnek majd profilképnek is :)
Hogy a pályaudvar várója mire nem jó... Ez lett a kedvenc képem. A pillanatnak éltem mikor ő ott van velem s csak mi vagyunk és más nem számít csak mi ketten azt akartam ez a perc tartson örökké.. De egyszer mindenek vége lesz ahogy ennek a pillanatnak is hiszen Harry busza épp indulni fog... Gyorsan adott még a fejemre egy puszit majd felszállt a buszra s elment integettem majd mi is elindultunk. Persze a busz az orrunk előtt ment el így jött a nagy kérdés hogy mit is csináljunk??
-Mi lenne ha tételezem fel felhívnánk drága bátyámat, hogy vigyen haza? Mondjuk? -vettetem fel egy számomra csodás ötletet egyrészt mert esik az eső amit én nagyon is imádok csak nem épp taknyosan. S majd szét fagyok...
-Jó legyen de én ülök Brad mellé mosolygott Amy..
-Legyen. -majd tárcsázni kezdtem. Három csengés után fellvette
-Szia Hugi ! -
-Szia... Nem akarsz bejönni értünk?
-Merre vagytok?
-Pályaudvaron...
-10 perc s ott vagyok szia -majd letette a telefont... Apropó mondtam már hogy nekem van a legnagyszerűbb bátyusom? Nem? Hát most mondom szinte bármit megtesz értem s én is érte nem is tudom mi lenne velem nélküle...Hamarosan meg is érkezett... Brad mindig is óvatosan vezetett ám a kanyar után elsötétült számomra minden.....

Viky szemszöge.
-Brad vigyázz! -kiabáltam a hátsó ülésről... De késő volt a szembe jövő autó  egyenesen belénk jött.... Hannával semmi bajunk nem lett Brad is megúszta kisebb karcolással.. De Napsi eszméletlenül feküdt azonnal hívtuk a mentőket 10 percre rá már hallottuk a szirénákat.... Napsit elvitték Brad mehetett vele mi pedig utánuk. A kórházban azonnal hívtam Amyt  aki azonnal  szólt Harrynek majd megszólalt azonnal indulok vissza......... Majd lerakták a telefont..

Harry szemszöge

Amyvel  baromkodtam  mikor megszólalt a telefonja azonnal felvette s lesápadt..
-Amy mi történt? -kérdeztem idegesen
--Napsi kórházban van....
-Mi de miért?? Ad ide ezt a szart...-kikaptam a kezéből a telefont majd hallgattam
 könnyek gyűltek a szememben nem lehet hogy elveszítsem hiszen még csak most kaptam meg...
-Azonnal indulok vissza!.. -majd leraktam s a következő megállónál leszálltam szerencsére pont volt vissza fele egy járat alig 10 percet vártam mire beállt a busz ... Hamar felszálltam el indittótam szokásos zenéimet s a hátterem néztem. Nem nem akarom... Miért ő mért pont ő?





Kórházban...
Futva rohantam Napsit keresve majd megláttam a egy falnak támaszkodó srácot s Vikyt s Hannát
-Mi történt.? -kérdeztem idegesen
-Egy autó belénk jött..
-Ki vezetett? -itt elhallgattak... -Kérdeztem valamit! Ki vezetett?
-Én...-szólalt meg a srác ... -
  Féltem... Féltem, hogy elveszítem  s nem érdekel ki mit gondol de nem bírtam sírtam sírtam mint egy óvodás senkinek nem kívánom ezt a fájdalmat ezt az érzést soha.......
Az orvos jött ki tőle...
-Hogy van?-kérdeztem.
-Hozzátartozója?
-A barátja vagyok..-halgatam el
-Értem.. Nos az életveszélyen túl van egy ember bemehet hozzá... -a többiek megszavazták, hogy én menjek be aminek nagyon örültem .....
Bementem hozzá s leültem egy kis székre az ágya mellé megfogtam a kezét s szorítottam
-Szia... -hangja oly megnyugtató s csodálatos volt melegséggel árasztott el... 
-Szia..-
-Harry.. mi a baj? Miért sírsz?
-Féltelek.
-Jól vagyok. -mosolygott
-Tudom mert te erős vagy... -lassan lecsukta a szemét s elaludt. Végig vele voltam nem mentem ki fogtam a kezét soha nem fogom elengedni..................













Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése